A mindennapjaim egy része szorongással telik.

Hol nagyobb része, hol éppen egy egész nap, hol pont kisebb, de folyamatosan jelen van az életemben. Úgy érzem, hogy folyamatosan egyensúlyozgatok.

A tünetek: fokozódó, sokszor megmagyarázhatatlannak tűnő izgatottság, ami gyorsan átcsap egy kellemetlen, gyomorszorító érzésbe. Pár perc alatt képes vagyok eljutni odáig, hogy olyan forgalom van az agyamban, úgy csaponganak a gondolataim, hogy a zajától szinte semmi mást nem is hallok meg, csak sodródom és sodródom egyre mélyebbre, ahonnan egyre kilátástalanabbnak tűnik a világ. Ha nem vagyok résen, felemészt, napokat tesz tönkre. Az orvostudomány mai állása szerint generalizált szorongó vagyok, beépült a személyiségembe. Meg kellett, meg kell tanulnom vele együtt élni.

A kajafüggőségem ebből táplálkozik. Tulajdonképpen minden függőségemet ez tartja életben, vagy lobbantja lángra. Van, aki szerint ez puszta gyengeség, az akaraterő hiánya, hülyeség, hiszti. Akik jobban akarnak érteni, azok tudják, hogy minden nap teszek azért, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. Nincs ugyanis más választásom, nekem a belenyugvás nem opció. Az adottságaimmal akarok „normális” lenni.

Mi köze van a szorongásnak a kajához? Kéz a kézben járnak. Voltam olyan állapotban, amikor úgy éreztem, hogy csak azokban a percekben, órákban tudok megnyugodni, amikor eszek. Csak akkor lehetek boldog, amikor kajával kényeztetem magam. Innen indultam. 205 kilóra híztam. Ettől még jobban szorongtam, látszólag ördögi kör. Évek munkája volt, amíg megtanultam, hogyan kell ezt kordában tartani, hogyan lehet más örömet is találni a kaján kívül. Hogyan lehet kereteket szabni valaminek, amivel nem lehet végleg szakítani, hiszen enni kell. Muszáj volt, mert szépen lassan megöltem volna magamat.

Ma pont ezt tanítom. Az út sokszor rögös, hiszen egy kajafüggő, akit keretek közé akarsz szorítani olyan, mint egy macska, amit bele akarnak nyomni egy vödör vízbe. Sokszor foggal-körömmel küzd az ellen, hogy változtasson az evési szokásain, hiszen a mi fejünkben ez egyet jelent azzal, hogy elveszítjük a megnyugvás, vagy a kényeztetés simogató, de álságos biztonságát. Pedig van középút. A kajában van. Ha valakire, rám bátran tekints úgy, mint aki megtalálta a módját annak, hogy finomakat egyen, mégis lefogyjon, és meg is tartsa a súlyát.

Van dolgunk a szorongással. Ezer és ezer technika létezik a szorongás oldására. Ha olyat keresel, ami egy csapásra és egy életre megoldja ezt, akkor csalódni fogsz. Ez egy folyamatos játék, minden nap újabb kihívásokkal, új stratégiával. Először ezt kell elfogadnod. Ha úgy érzed, nem megy, vonj be egy pszichológust. Ha úgy érzed, nem elég, menj el egy pszichiáterhez! Csak kérlek, ne törődj bele abba, hogy így éled az életed, mert abban elsorvadsz. A lelked odalesz, a tested pedig pontosan ezt fogja tükrözni.